Egyes tanak szerint,
minden ember céllal születik,
ki-ki ékes és ki-ki elrettentő
példaként.
Mikor megszülettem,
irigy lehetett rám a halál,
mert most, hogy kiölte belőlem a tartást,
elégtétellel nézi haláltusámat.
Csak egyre nem gondolt a művész Úr:
Idő előtt csak azt teszik el láb alól,
aki túl méltó akadály ahhoz,
hogy még a kaszás is kikacagja!
De a kedves művész Úr nem gondolta,
hogy rövidre nyírt pályaívem egy vele
sokkal újrakezdődőbb kihívást fog jelenteni,
nem egyszerűen végzetem, hanem épp új kezdetem
Zálogaként.
Ha lehet hinni a jövőnek,
és az élet igazságosságának,
akkor ez az élet mint 1.0,
csak a bölcsője az igaz eljövendőjének.
Így kedves művész Úr,
azok az Eónok amik köztünk váltanak valutát,
időben már hiába veszed készpénznek,
anyagi világunk szinguláris mivolta végett -
Még találkozunk.
Hogy milyen szereposztásban - mindegy,
Minél nagyobb különbségeként az igaznak,
annál nagyobb kísértőjeként a hazugnak - leszek,
úgyhogy kedves művész Úr, nem kell engem a falra festeni!
A kauzalitásnál is van nagyobb erő.
Ez mozgatja az anyagokat oly módon,
hogy legtöbbször csak utólag derül ki,
mi volt az oka az okozatnak, előre ritkán.
Szóval kedves művész Úr,
a cél amiért lettem itt eme predesztinált 1.0 -ban,
ugyanaz az őszinteség és tiszta lelkület akart lenni,
amire te olyan irigy lettél.
A túl fényes csillagok roskadnak csak igazán
fekete lyukká, hisz csak azokat bántja leginkább a kudarc.
Túl mélyen élték át az életüket ahhoz, hogy megszabaduljanak tőle,
inkább megállítják magukban az időt véges-végtelen terhükkel.
a cél amiért lettem itt eme predesztinált 1.0 -ban,
ugyanaz az őszinteség és tiszta lelkület akart lenni,
amire te olyan irigy lettél.
A túl fényes csillagok roskadnak csak igazán
fekete lyukká, hisz csak azokat bántja leginkább a kudarc.
Túl mélyen élték át az életüket ahhoz, hogy megszabaduljanak tőle,
inkább megállítják magukban az időt véges-végtelen terhükkel.