Egyszer volt, hol nem lesz...

Minden kezdet és minden végzet nehéz,
Minden mi él és remél egy-egy kérész,
Mind addig tart és annyit ér,
Mit kaptak s adhatnak egy szebb jövőért.
Ezen a bolygón egy irányba forog sorsunk,
Egy tömeggé vonzanak elemi erők,
S mégis eltaszítjuk egymást magunktól.
Egy nap ragyogja be mindünk életét,
Mégis másét látjuk ragyogóbbnak mienkénél.
Szeretni helyett raboljuk egymás lényét,
Pedig nincs több senkiénél. Senkinél.
Egyedülinek érezzük, pedig egyediek vagyunk,
S nem becsülik meg csak mikor már nem leszünk.
Nagy szerencse, hogy élhetünk s nagyobb az,
Ha szépnek őrizhetik emlékünk.
Úgyis az határoz meg egy emberöltőt,
Ki benne milyen életformát öltött.
Nem az, miből ki mennyit gyűjtött - gyűlölt.
Csak hallgatom, hogy zajlik el az idő,
Viharos szélben a fagyos hópihék,
Elmúlt, s nincs többé.

Épp időben

Igazából most jöttem rá, hogy mindig egyszerűbb a fájdalomból negatívat írni, mint úgy pozitívat, hogy ha fáj is, de megőrzöd soraidban a re...

Népszerű