Vetnek, aratnak, szántanak,
ősszel újra vetnek a jövő évre,
hó köszönti a telet,
mivel a termőföldet betakarja.
Messzi távolból förgeteg fellegek,
károgó hadosztály elejiben,
a varjak azok, hírnökei a hidegnek
fekete szárnyukkal behintik a fákat.
Téli munkák alatt lapul a veteményes,
edződik a test s benne hozzá a lélek,
az istállókban lehel meleget most a ménes,
a természet megpihenni tér a földeken.
A varjak után földre szállnak az angyalok,
ahogy a kazánban meleget fűt a láng,
úgy holdfényesednek a hideg éjszakák,
csillagnyi szemmel tekint ránk a mindenható.
Körülnéz kinek hogy megy sora,
jégvirággal koszorúzza az ablakokat,
hol szeretet lakozik ott reményt gyújt a láng,
hol haragot talál ott békét kíván.
Közelgő karácsony ünnepén kitárják szárnyukat,
angyalok járják a falvakat városokat,
hóval fehérítik be fáradt útjukat,
a szeretet igéjét hirdetik lakóinak.
Végül küldetésük nekik is véges,
a varjak az égig, ők felemelkednek az égbe,
tovaszáll a tél is nyílik a hóvirág,
a tavaszt köszöntik s ébresztik a földben a csírát.
Ébred a tavasz, ébred a nép is,
szaporán ver a frissen kelő szív,
keleti napsugár vetül a hófödte tájra,
s felolvasztja vele a mogorva embert is.
Így lágyul később terménnyé mit megvetettek,
sül kenyérré a búza mit malomban őrölnek,
bezárul a kör ahogy a lemenő nap vöröslik,
minden egyes nappal új lehetőség így nyílik.
ősszel újra vetnek a jövő évre,
hó köszönti a telet,
mivel a termőföldet betakarja.
Messzi távolból förgeteg fellegek,
károgó hadosztály elejiben,
a varjak azok, hírnökei a hidegnek
fekete szárnyukkal behintik a fákat.
Téli munkák alatt lapul a veteményes,
edződik a test s benne hozzá a lélek,
az istállókban lehel meleget most a ménes,
a természet megpihenni tér a földeken.
A varjak után földre szállnak az angyalok,
ahogy a kazánban meleget fűt a láng,
úgy holdfényesednek a hideg éjszakák,
csillagnyi szemmel tekint ránk a mindenható.
Körülnéz kinek hogy megy sora,
jégvirággal koszorúzza az ablakokat,
hol szeretet lakozik ott reményt gyújt a láng,
hol haragot talál ott békét kíván.
Közelgő karácsony ünnepén kitárják szárnyukat,
angyalok járják a falvakat városokat,
hóval fehérítik be fáradt útjukat,
a szeretet igéjét hirdetik lakóinak.
Végül küldetésük nekik is véges,
a varjak az égig, ők felemelkednek az égbe,
tovaszáll a tél is nyílik a hóvirág,
a tavaszt köszöntik s ébresztik a földben a csírát.
Ébred a tavasz, ébred a nép is,
szaporán ver a frissen kelő szív,
keleti napsugár vetül a hófödte tájra,
s felolvasztja vele a mogorva embert is.
Így lágyul később terménnyé mit megvetettek,
sül kenyérré a búza mit malomban őrölnek,
bezárul a kör ahogy a lemenő nap vöröslik,
minden egyes nappal új lehetőség így nyílik.