Dér húzta jégvirágot az ablakon,
rétet melyen nefelejcs virágzott,
csapdát melyet barát állított,
pletykát mit rólam alkotott...
S most itt állok a tükör előtt,
vezekelek magam előtt,
mert más mind ki előttem megdőlt,
már csak abban hiszek mit mutat a tükör.
Családot, melyben szeretet lobogja be a telet,
ugyanezt, hol mire hátat fordított az Isten.
Ünnepet, melyben megalázták az alázatot,
s megreformálták benne a mondanivalót.
Családtagot kit e világ itt hagyott,
ugyanezt, hol valaki új lehetőséget kapott.
Életet miben a boldogság virágzott,
s végül boldogságot, miből az élet kivonult.
Törődést, mi nekem támaszt nyújtott,
ugyanezt, mivel más megcsömörlött,
megnyugvást mi békét hozott,
s most? Hatalmat, mi ezektől megfosztott.
rétet melyen nefelejcs virágzott,
csapdát melyet barát állított,
pletykát mit rólam alkotott...
S most itt állok a tükör előtt,
vezekelek magam előtt,
mert más mind ki előttem megdőlt,
már csak abban hiszek mit mutat a tükör.
Családot, melyben szeretet lobogja be a telet,
ugyanezt, hol mire hátat fordított az Isten.
Ünnepet, melyben megalázták az alázatot,
s megreformálták benne a mondanivalót.
Családtagot kit e világ itt hagyott,
ugyanezt, hol valaki új lehetőséget kapott.
Életet miben a boldogság virágzott,
s végül boldogságot, miből az élet kivonult.
Törődést, mi nekem támaszt nyújtott,
ugyanezt, mivel más megcsömörlött,
megnyugvást mi békét hozott,
s most? Hatalmat, mi ezektől megfosztott.