Emlékezés a költészet napjára

Telt-múlt az idő immáron kerek esztendeje,
S itt az alkalom, hogy én is megemlékezzek.
Tiszteletemet teszem a költészet napjára,
Hűen gondolván vele József Attilára.

Verseim korommal velem is kikopnak,
de még tudok mit mert van miről számot adjak.
Idén kerek 30 esztendeje, hogy napvilágot láttam,
S írói tollal a költészet műfaját én is kipróbáltam.

Nem az a könnyed típusú versíró vagyok,
inkább őszintén ha kell merészen odapirítok.
Nem rendelkezem mindig kellő figyelemmel,
de verseim nem mennyiségi számmal készülnek.

Ritka a vidámság soraim egymásutánjaiban,
de ott látni és érteni illik, nem mindig mulatsággal.
Míg él bennem - míg emberként élhetek vele,
addig én is hangot adok mindennek miért érdemes.

Ha kitaszítom a nyomdafestéket, ha épp kitaszít az élet,
majd megírom, hogy én őket mennyire vélem.
Szabad az akarat, szabad a szó.
Éld felelősséggel, szavald jól!