Sír helyettem az eső,
mit nem mosott még el mossa,
kit nem ríggatott meg hát bírja,
eljött az alkalom, elhagyott az erőm.
Végtelen viharába örvénylik tartásom,
s váza eme harcban csak úgy táncol.
Meguntam a jót és a szépet,
inkább a rossz és a csúf éget.
Hogy bár láttam már lángoló érzelmet,
s éreztem belőle mit szervezet érezhet,
de mind elfojtották, mint kutyát kínozták,
s nem heverem ki, csak hol örök lesz helyem.
És mit mondjon az ki minderről nem tehet,
kit nem bűne korbácsolta ellenem,
hát semmit - viseli sorsát mint bárki más,
éljen úgy ahogy senki más!
Nincsenek szavak, hisz nem is kellettek,
ki túl lát a saját eszén azt nem vezetik meg.
Semmi és senki nélkül ért meg,
nem szán meg, együtt érez s ha kell megbocsát.
De sír helyettem az is,
hol fű terem fejfám mellett,
s föld domborul reám,
ott majd rájössz te is, ki voltál!
mit nem mosott még el mossa,
kit nem ríggatott meg hát bírja,
eljött az alkalom, elhagyott az erőm.
Végtelen viharába örvénylik tartásom,
s váza eme harcban csak úgy táncol.
Meguntam a jót és a szépet,
inkább a rossz és a csúf éget.
Hogy bár láttam már lángoló érzelmet,
s éreztem belőle mit szervezet érezhet,
de mind elfojtották, mint kutyát kínozták,
s nem heverem ki, csak hol örök lesz helyem.
És mit mondjon az ki minderről nem tehet,
kit nem bűne korbácsolta ellenem,
hát semmit - viseli sorsát mint bárki más,
éljen úgy ahogy senki más!
Nincsenek szavak, hisz nem is kellettek,
ki túl lát a saját eszén azt nem vezetik meg.
Semmi és senki nélkül ért meg,
nem szán meg, együtt érez s ha kell megbocsát.
De sír helyettem az is,
hol fű terem fejfám mellett,
s föld domborul reám,
ott majd rájössz te is, ki voltál!