Sír helyettem

Sír helyettem az eső,
mit nem mosott még el mossa,
kit nem ríggatott meg hát bírja,
eljött az alkalom, elhagyott az erőm.

Végtelen viharába örvénylik tartásom,
s váza eme harcban csak úgy táncol.
Meguntam a jót és a szépet,
inkább a rossz és a csúf éget.

Hogy bár láttam már lángoló érzelmet,
s éreztem belőle mit szervezet érezhet,
de mind elfojtották, mint kutyát kínozták,
s nem heverem ki, csak hol örök lesz helyem.

És mit mondjon az ki minderről nem tehet,
kit nem bűne korbácsolta ellenem,
hát semmit - viseli sorsát mint bárki más,
éljen úgy ahogy senki más!

Nincsenek szavak, hisz nem is kellettek,
ki túl lát a saját eszén azt nem vezetik meg.
Semmi és senki nélkül ért meg,
nem szán meg, együtt érez s ha kell megbocsát.

De sír helyettem az is,
hol fű terem fejfám mellett,
s föld domborul reám,
ott majd rájössz te is, ki voltál!