Én rácsos ablak mögött,
te a vízparton,
én kopott helyiségben,
te a strandon.
Rám a bánat száll,
szádra mosoly nyílik,
létem összehull,
élted kibontakozik.
A túlvilág ajtót nyit neked,
engem kitaszít,
te megérdemelted,
engem halálra ítélt.
S míg ketyeg az órád,
bennem az idő megáll,
gyermektől hangos a család,
társas csöndem a magány.
te a vízparton,
én kopott helyiségben,
te a strandon.
Rám a bánat száll,
szádra mosoly nyílik,
létem összehull,
élted kibontakozik.
A túlvilág ajtót nyit neked,
engem kitaszít,
te megérdemelted,
engem halálra ítélt.
S míg ketyeg az órád,
bennem az idő megáll,
gyermektől hangos a család,
társas csöndem a magány.