Inkább a semmi

Inkább a semmi,
mint a hazug valami.
Hiába várom a tavaszt,
ha tudom, a Nap,
már nem fog többé feljönni.
De inkább a sötét tavasz,
mint az álombéli napsütés!

Inkább a semmi,
mintsem újra a hazugságok,
az igaz valós üresség,
mindig többet enged,
mint a hazugsággal itatott,
látszatot keltő teljesség.
Csak a valóság igaz.

Minden más szemfényvesztés.
Feltételezhetek szép jövőt,
vagy meríthetek a múltból,
az egyikkel áltatom magam,
a másikkal bizonygatom,
de nincs szerepe a valóhoz,
mindössze álmodozom.

Nem bánkódom amiatt,
hogy most tehetetlen nézek,
és nincs másom csak a szavak.
Hát jobb volna azt hinnem,
hogy fekve szuszogva,
álmomban a múlttal,
majd létező jövő felé tartok?

Gyermeki kényszer az alvás,
és csupán vigasz az álom.
Miben elringat a gondviselés,
hogy van még hol aludnom.
De inkább ébren vagyok éber,
és vad tekintettel figyelek,
helyettem nem élhet más, életet.