Majd utána

Még járja medrét a folyó,
gyűrődnek szikár hegyek,
s az emberi büszkeség ormain,
még mindenki nyugodtan él.

De fúj már a változás szele,
ezt érzi mind ki óva int,
becsület keresztjét viseli,
minden ember ki még legyint.

Majd utána csend honol ott,
hol ma ifjúság lázad,
a művészetet képzik,
a lánc is elszakad.

S ki eddig fogva volt,
szabadságát e szélnek ereszti.
Majd utána a számlát, rendezi.
If vára hirtelen lesz a nagyvilág.

És menekülnél belőle ó bolond!
Miközben hová futsz, körbeér,
s e tömeg mi idevonzott,
most téged tart láncon.