Szükségtelenül

Merengve révedek a tükörbe,
újra ugyanazt az arcot látom.
Mégsem értem, mégsem hallom,
pedig szemei valamiért ordítanak!

És hiába nézem, látom és érzem,
tudja nagyon jól... nem értem!
Mindketten egymást látjuk,
de ez csak a tükör.

Egy világ választ el minket,
hiába látom arcom kívülről.
Van valami ami kell nekünk,
és ordít szemeiből a szükség.

De én csak nézem-nézem tehetetlenül.
Mond mi fáj? Kérdezem.
De ő csak ordít szemeivel.
Ordít belőle a szükség, szükségtelenül.

Épp időben

Igazából most jöttem rá, hogy mindig egyszerűbb a fájdalomból negatívat írni, mint úgy pozitívat, hogy ha fáj is, de megőrzöd soraidban a re...

Népszerű