A loboghatatlan tűz,
hűvösen éget,
hideg lánggal,
rejtve, nem bocsájt ki fényt.
Fagyos szívemben tartja az életet,
fűti vele az utolsót,
keringetni a reményt,
ereimben.
A múló lét kétségbe esett,
élni akarása hajtja,
mely anyagát tekintve,
nem is éghető.
Takarékon munkál e láng,
e tűz, loboghatatlan várja,
ne úgy legyek rabja e világnak -
Mint gépnek az átesés,
testnek az ájulás,
elmének a felejtés.
Hanem mint gépnek a repülés,
testnek az ébredés,
elmének az értés.
E tűznek az éghetés, a lobogás!
Első és utolsó látásra
Odakint már az új évszak szele fújt, lassan nyugodott le a Nap, fáradtan és nem ritkán vörösen. Izzott fényében minden mi megcsillanhatott, ...
Népszerű
-
Pap Gábor Attila vagyok, a sokadik a világhálón és egy másik azok közül aki versek írásával is foglalkozik. Körül-belül 2014 óta. Legelső we...
-
Mindig csak a baj volt veled, s most itt vagy - jobban utálod magad mint bárki, kezedben egy kődarabbal készülsz, megbosszulni mindent mi bá...
-
Egy követ szorítok, mint fogam közt a homok, markomban úgy porlik szét. Nem számít manapság más, csak a jó, csak a szép! Ne is gondolj...
-
Ha az ember szépre vágy, ne adj neki igazságokat. Az igazság rút arcától, eltorzul ő maga is. Ha az ember többre vágy, hagyd hogy több legye...
-
Én vagyok a te árnyékod, a méreg a poharadban, a sötét az éjszakáidban, a félelem a lelkedben, az álom, mikor lehunyod szemed.
-
Két világ közé kerültem, mindkettőt ismerem, egyikhez sem húz reményem. Közéjük megnyugodni, így tértem. Sokkolt a hír, hogy nem kellek...
-
Nem mindig az barát aki a legjobban ismer, nem mindig az szeret aki a legkedvesebb hozzád, nem mindig attól kapsz aki a legtöbbet adhatná,...
-
A disztópia ajtaját a káosz lakatjával zárták, kulcsát pedig elrejtették mindannyiunkban.
-
Mindegy ki vagy, ki voltál, egy számít: most hová tartasz? De kit ott hagysz, futni hagyod e, vagy levetni magadról, menekülsz, vagy...
-
Mit nekem a boldogság giccstől rózsaszín, vattacukor édes felhőn könnyed áhítata, ha van erősebb a jónál és szebbnél, ha a gyerekkor a felnő...