Mélység

Sötét árnyak játszanak velem,
de ma lent leszek végre,
fénytelen mélyen süllyedve,
már nem karol többé a félelem.

A langyos vízben egyre hűl,
a süllyedés, a felszínen marad a nyár,
lent pedig a sötét igazság, - vár!
Már semmi sem úgy fáj...

Kihűl a fény, a víz és én is,
hangtalanul süllyed a semmibe,
minden hazug tézis,
végül elernyed a kéz is.

Süllyedő szavaim,
mélyére öleli az éltető víz,
hogy méltón szeresse őt,
e halálba száműzött szív.

Első és utolsó látásra

Odakint már az új évszak szele fújt, lassan nyugodott le a Nap, fáradtan és nem ritkán vörösen. Izzott fényében minden mi megcsillanhatott, ...

Népszerű