Ahogy haladok,
újra és újra feltámadok,
nincs csak jó és csak rossz,
mindkettő van.
Hol egyik diadalmas,
hol másik veszedelmes,
az állandó változásban,
egyikünk sem tökéletes.
Ugyan minek a szó panaszra,
vagy minduntalan dicsérni a jót,
egyik a másik nélkül,
összehasonlíthatatlan.
Két ellentét mi nélkül,
nem volna mozgásban a világ,
egymást szolgálják,
az egyensúlyt tartják.
E két rész együtt egész,
s igaz ez minden alkotásra,
mely egységet teremt,
a világ egyetemében.
És igaz minden erőre is,
mely idővel szertefosztja őket.
A pillanat örök csak,
mely nyomot hagy.
A tér-idő szövetén,
minden kölcsönhatásban van.
újra és újra feltámadok,
nincs csak jó és csak rossz,
mindkettő van.
Hol egyik diadalmas,
hol másik veszedelmes,
az állandó változásban,
egyikünk sem tökéletes.
Ugyan minek a szó panaszra,
vagy minduntalan dicsérni a jót,
egyik a másik nélkül,
összehasonlíthatatlan.
Két ellentét mi nélkül,
nem volna mozgásban a világ,
egymást szolgálják,
az egyensúlyt tartják.
E két rész együtt egész,
s igaz ez minden alkotásra,
mely egységet teremt,
a világ egyetemében.
És igaz minden erőre is,
mely idővel szertefosztja őket.
A pillanat örök csak,
mely nyomot hagy.
A tér-idő szövetén,
minden kölcsönhatásban van.