Ami tetszik csak azt vidd

Nincsenek csodák,
az is hogy élhetsz,
pusztán szerencse,
ne várd a segítséget,
ha akartak volna,
már rég felemelnének.

Ami tetszik csak azt vidd,
tépd a rét virágait,
hervadják féktelen vágyaid,
a nyárba múló reszketeg időt,
mikor szerettek,
de már nincsen ki átölel szívből.

Ez van, egy másik világban,
talán újraindulhatsz,
és reméld a végtelent,
mert akkor végtelenszer,
nekifuthatsz sorsodnak,
ne higgy a jelennek - múltnak:

Csak a jövő mond igazat!
A többiek? - Hah!
Illatozzák csak virágait,
itt a földi pokolban,
annál édesebb e méz,
minél több a bűnös kárhozat.

Éhes vágyaik,
egyre csak erősebbek,
a végén pedig kiégnek,
mint a pokol tüze,
hideg sötét magányban,
- a szükségben.