Működik a gépezet

A magasból száll alá a lég,
dolgozik alatta sok fogaskerék,
hajtják a hasznot,
nyikorgó-csikorgó fogakkal,
perdül-fordul mint a mókuskerék.

Feszülnek az alkatrészek,
süt az üzemi hőfok,
már a homokszem is eltörpül,
nem állja útja a fokozatot,
elporlad jelentéktelenül.

De ez a gépezetet nem érdekli,
hajtja a hasznot,
termeli amire megtervezték,
és az ember többé nem ember,
hanem biztosíték.

Addig engedi az áramot,
amíg ki nem ég,
és miután kiégett,
hasznavehetetlen eldobják,
nem növeli a feszültséget.

A feszültséget,
mi már túlságosan magas,
de a gépezet túlmegy rajta,
bármi álljék ellen,
mind elpusztítja!

Egyre erősebb a nyomaték,
egyre biztosabb a gép,
több milliárd igásló,
erejéből szívja ki,
a vöröslő vért.

A vért, amely nem válik vízzé,
hanem méreggé igen,
olaja lesz a gépezetnek,
amitől az ember sírna,
a gépet csendessé olajozza.

Így volt íme az ember,
így lesz belőle vértenger,
mi vörösen akkor izzik igazán,
mikor a bolygó tüze felfűt,
és kiég mint a kazán.

Felfesti a legszélesebb sávot,
a Naprendszer szivárványán.