átadási pont: alfa

A csapatok dél felé vonultak a tűzerő csökkenni látszott a frontvonalban, ám ekkor a célszemélyt védelmező egység ekkor ért küldetésük utolsó szakaszához. Az egyre növekvő feszültségben egyre kíváncsibbá váló kísérő katonák végül faggatni kezdték a célszemélyt, mégis mi az amiért a fél világ az elpusztításán dolgozik? Nem válaszolhatott a kérdésre, azzal nyilvánvalóvá tenné a küldetés miértjét és ezzel a végzettel még a katonák sem mertek volna szembenézni. Inkább tűrte, hogy faggassák, lökdössék és szidkozódjanak miatta, pontosan tisztában volt a felelősséggel és a teherrel amit képessége rárótt. A katonák furcsállták, hogy mindig a jó úton vitte őket a kíséret pedig gyanakodni kezdett, vajon honnan tudja merre kell kerülni a frontvonalat. Ekkor hirtelen felüvöltött a célszemély:

- Rohanj!!!!

A katonák eleinte gyanakodtak, de amikor látták, hogy fejvesztve menekül, nyomába eredtek:

- Megőrültél? Mégis mi a fene történik?

Alig, hogy kiértek az épület roncsai közül, hatalmas robbanás rázta meg a teljes iparnegyedet.
Nem értették mi történik, ekkor az egység vezetője hozzá szegezte a kérdést:

- Honnan tudtad, hogy ott fognak robbantani?
- Nem tudtam! - Éreztem.
- Mii? Hogyhogy érezted?
- Fogalmam sincs...
- És most mit érzel?
- Most? Félelmet!

A katonák kezdték sejteni, hogy valami nem hétköznapi esettel van dolguk. A vezetőjük a rádióhoz nyúlt, és mielőtt beleszólt volna, a célszemély elkapta a kezét:

- Eszébe ne jusson!

- Mégis mi folyik itt?

Ekkor a célszemély választás elé állította az egyre kíváncsibb és zsörtölődő egységet:

- Két választásuk van:

1. Vagy átadnak a megbeszélt helyen 5 perc múlva és biztosítják az útvonalat,
2. Vagy magukkal az élen fogják végleg elpusztítani a bolygót!

- Persze utóbbi esetben kiderül miért forrong a világ, maguk ennek tudatában pusztulhatnak el, és érteni fognak mindent!

A kérdés tehát az? Mi fontosabb? A küldetés, vagy a válasz a kérdésükre?

- Jól van emberek, irány a nyugati a szektor 4 perc maradt az átadásig, javaslom, hogy húzzunk bele!

Felültek a járművekre, és talpig fegyverkezve teljes sebességgel indultak az átadási ponthoz.

- Miért nem engedte, hogy berádiózzam az ellenőrzőpontot?
- Többet tudnak rólunk mint azt valaha gondolná!

- Ugyan honnan? Felhős az ég, a drónok a demilitarizált zónán keresztül nem közelíthetik meg a területet? Mégis hogyan tudhatnák?

- Ne kérdezősködjön ezredes!

- Amikor megérkeztek egy közepesen kis sárkányú 6. generációs lopakodó vadászbombázót pillantottak meg egy álcázott hangárépületben.

- Mi a fene?

- Na de ez együléses!

- Hogy fog maga..... Uram Isten!

Mire kimondta volna a kérdést az ezredes, a célszemély már a sisakját igazgatta a fejére, és csak annyit mondott:

- Ha jót akar, sose gondol többé! Legalábbis fontos dolgokra semmiképp!!

- Mégis mit jelentsen ez? És miért nincs fegyverzete ennek a fenevadnak?

- Nincs szükség rá!

Amikor átadták a fogadó személyzetnek a pilóta ekkor már készen állt a felszállásra.

- De Uram! Hol vannak a taktikai műszerek? És a HUD is csak a repülőgép tulajdonságait mutatja, nem tudtuk rendesen előkészíteni!

- Nincs szükség rá!

- Egy pilóta műszerek nélkül?

- A következő kérdése az volna honnan fogom tudni az útvonalat, aztán pedig az, hogy mivel hárítom el az ellenséges rakétákat!

- Honnan tudta?

A kabintető lezárult a hajtóművek pedig indulásra készen várták a pilóta vezérlését.
Kigurult az átadási pont alfára és teljes gázzal megkezdte a felszállást, majd a rádióba csak ennyit mondott:

- Tango Hotel Romeo

Ekkor meglepetésszerűen indultak rakéták a gép irányába és az amit utána láttak a levegőben - tette nyilvánvalóvá az egység számára, hogy miért nem voltak taktikai műszerek, miért nem voltak fegyverei és honnan tudta mind a robbanást, mind a feltett kérdésekre előre a válaszokat. És értették meg miért válaszolt félelemmel arra a kérdésre, hogy most mit érez!