Túl

Az élet túl rövid és törékeny,
hogy méregessem,
kell-e nem kell-e?
A szükség úgyis tudja,
ahogy az irigység is,
mi az érték,
noha el nem ismeri azt!

De túl egy ponton,
már nem érdekel,
engem se mást se,
hogy ki miatt szúrnak tövisek,
a büszkeségek harcában,
őszintén örülök,
ha felkavartam az álló vizet!

A lerakódott álságok ússzanak,
mint a szar a felszínen,
hadd lássák ne csak a szépet,
de a valódit!
És a szégyent mivé összeállnak,
a büszkén úszó darabkák.

Túlnőtte magát a világ,
az érték az amit elismernek,
legyen szó bármilyen alkotásról,
s ha nem fér bele az igaz,
majd büszkén pompáz a szar,
az álság márványtalapzatán,
ahová dicsérői felemelték.