Az utolsó színházjegy elkelt

Meghalni volna jó,
végső feloldozás,
csak ne fájna oly nagyon.
Kétértékű az élet:

Vagy nyersz vagy vesztesz.
S ma kérdeznéd miért,
a válasz egy néma holnap,
üres lehetőségekkel.

S az virrad majd másért,
mert felejthető lettél,
amit letettél az asztalra,
romlott javak...

Ne légy vak...
lásd be ennyi vagy.
Pazar hazugság,
rád szót se pazarolnak!

Hogy ide is betévedtél,
csak az évszak köszön rád,
az örök TÉL!
Fel se tűnik ha eltűntél!

A tél amin nem nevettél,
szolgalelkűen cselekedtél,
s a tavasz mi majd rügyet fakaszt,
sírod virágát növeszti koporsódra.

A hazug május majd,
mást csábít magához,
és mást rejt a szívekbe,
mint az igaz szerelem.

Minden mi igaz holt,
hazudj hogy túlélj,
bábszínház a világ,
ahogy fütyülnek úgy lépsz.

És lesznek új rabszolgák,
és vesznek új eszmélők,
és lesznek új háborúk,
és vesznek új jövendők!