Otthon várnak,
míg itt kalandozok,
az élők közt,
addig egy szebb asztalt,
díszítenek érkezésemre.
Újra befogad mi kilökött,
vissza örökké,
kik szerettek,
azok közé,
s itt soha többé!
A kihúnyt csillag,
láthatatlan innen,
így fénylettem hiába,
s így gyújtanak újat,
az asztalra amit díszítenek.
Már csak nekem,
csak gyertyalángnak.
Megvendégelnek,
megvetik alvó helyem is,
hol már nem kell álmodnom.
S a gyertya,
mi aprón ragyogja,
egykori fényem,
azok közt lobog,
kik csillaggá gyújtottak.
S mikor ott hagyom,
ez asztalt,
e láng is kihúny,
nyugovóra hajtom fejem,
otthon vagyok.
míg itt kalandozok,
az élők közt,
addig egy szebb asztalt,
díszítenek érkezésemre.
Újra befogad mi kilökött,
vissza örökké,
kik szerettek,
azok közé,
s itt soha többé!
A kihúnyt csillag,
láthatatlan innen,
így fénylettem hiába,
s így gyújtanak újat,
az asztalra amit díszítenek.
Már csak nekem,
csak gyertyalángnak.
Megvendégelnek,
megvetik alvó helyem is,
hol már nem kell álmodnom.
S a gyertya,
mi aprón ragyogja,
egykori fényem,
azok közt lobog,
kik csillaggá gyújtottak.
S mikor ott hagyom,
ez asztalt,
e láng is kihúny,
nyugovóra hajtom fejem,
otthon vagyok.