Nem az a poén, hogy én lettem képtelen,
hanem az, hogy rosszul festesz,
sorsom vásznain.
Ott az ecset, ott a festék,
ott van előtted sorsom terjedelmes vászna.
Mégsem lesz belőle körkép.
Még sincs elég merszed megfogni a festéket
minden dühödből ráönteni a fekete színt.
Majd vörössel ráírni: Utállak!
Hiába a sors nagy rendező,
hiába gondolom nincs merszed vagy fantáziád,
a legerősebb színnel fejezed ki legnagyobb gyűlöleted.
Üresen hagyod, szemeddel talán vetsz némi megszánó
pillantást és hátat fordítva rábízod a dolgok rendjére,
sorsom vásznait.