Világ csicskája

Hozzám két ember kellett,
de elég volt egy dolog,
amiért eltemettem magamban Istent,
és megértettem, hogy miért diadalmas a halál,
minden élet felett.

Noha halandóságunk csak szög a falban,
rá a képet az az elfuserált világ akasztja,
mely abban a szobában él és virul,
ami felnevelt és most eltemet
minden kepesztésem ellenére.

Ha Istent kiveszem az egyenletből,
vele kivonhatjuk a Poklot is.
Nincsenek. Addig vannak - voltak,
amíg elhittük másoknak akik szintén emberek
és akik szintén nem láttak se sátánt se angyalt.

Hanem e világunk maximuma maga az ember.
Ha nem válsz azzá amivé a tömeg húz,
ha nem keringsz a tömeg körül,
univerzumi törvények egész sorozata lök ki
a mély űrbe új kalandok vagy a megsemmisülés felé.

Ma már csak dolgozom.
Kinek? Minek? Magamnak a túlélésért.
Míg belül rég holt vagyok,
odakint a világ pusztul tovább - tovább,
világ csicskája - szolgálatra kész.