A 0. hatványon élek,
sem többet sem kevesebbet nem kapok.
Számonkérik mégis mire vittem,
mikor nélkülem fosztották ki sorsom.
De nem is én számítok egyáltalán,
már senki nem él a másikért.
Minden érzékünket kipörgetjük,
mint golyót a rulett-kerék.
Szerencse vezérünk mutatja utunk,
ugyanannyi garanciát vállalva sikereink felett,
mint amennyi áldozatot hozunk,
akárkiért - akármiért.
Megint büdös az igazság,
illatos minden varázslat,
mely trükkökkel élősködik tudatunkon,
mi által hívei leszünk sarlatánoknak.
Ez az álom ringat minket
a végső nyugalomig,
hogy sose vegyük észre valódi értékünk,
megóvva magunkat a szabadságtól.
Láncaitok elméteken csörgetik fogságtok,
ám a tudat börtönében nem látszik a rács,
ami mögé emberségeteket zárták önzőn
és hova egótok száműzte józanságotok!
Lehajtott fővel sunnyogunk az utcán,
majd fotelforradalmárként harcolunk
a virtuális térben... pajzsunk az anonimitás,
mi megvéd minket őszinteségünktől.
Mint egy rossz cognac részegít 1 estéig,
hogy reggel újra kezdve a napot,
ismét hajtsuk unott mókuskerekünk,
megújulásra képtelenül.
sem többet sem kevesebbet nem kapok.
Számonkérik mégis mire vittem,
mikor nélkülem fosztották ki sorsom.
De nem is én számítok egyáltalán,
már senki nem él a másikért.
Minden érzékünket kipörgetjük,
mint golyót a rulett-kerék.
Szerencse vezérünk mutatja utunk,
ugyanannyi garanciát vállalva sikereink felett,
mint amennyi áldozatot hozunk,
akárkiért - akármiért.
Megint büdös az igazság,
illatos minden varázslat,
mely trükkökkel élősködik tudatunkon,
mi által hívei leszünk sarlatánoknak.
Ez az álom ringat minket
a végső nyugalomig,
hogy sose vegyük észre valódi értékünk,
megóvva magunkat a szabadságtól.
Láncaitok elméteken csörgetik fogságtok,
ám a tudat börtönében nem látszik a rács,
ami mögé emberségeteket zárták önzőn
és hova egótok száműzte józanságotok!
Lehajtott fővel sunnyogunk az utcán,
majd fotelforradalmárként harcolunk
a virtuális térben... pajzsunk az anonimitás,
mi megvéd minket őszinteségünktől.
Mint egy rossz cognac részegít 1 estéig,
hogy reggel újra kezdve a napot,
ismét hajtsuk unott mókuskerekünk,
megújulásra képtelenül.