hullámok felett a horizonton,
ébredő Nap szikrázott,
így vártuk a Decembert.
Fölöttünk még csillagos ég hunyorgott,
álmosan lecsukták szemüket,
ránk bízták a jövőt írjuk együtt tovább,
ne törődjünk a feledéssel.
Mögöttünk a parton napernyők alá gyűltek,
boldog párok nézték a napfényben,
jó oldalát a létezésnek,
tudták páratlan életérzés ez.
Mintha a fiatalság egyszerre lett volna
a mindenség egyetlen törvénye,
egy láthatatlan korreláció,
mely az ott lévők szívét összekötötte.
Egy ritmusra járt ki a hullámokon szárnyalt,
ki fölötte siklóernyőn szállt,
ki gondolatban bárhol,
s ki kézen fogva velem járt.