Terved a holnap, emléked a tegnap, ma ki vagy?

Egyszer tártam ki lelkemet,
mint sárkányt ki szélben ereget,
de mivel nem volt elég vonzó és szép,
örökre visszazártam,
tartalmát megváltoztattam,
soha ki nem nyitni újra,
mint szobor mely emléket állít ma,
valaha élt ifjúkoromnak.

E szobor idolként marad és mered,
a kor minden emberének,
élő állókép három dimenzióban,
napsütésben még árnyékot is vet.
Ledöntik majd új eszmék vitézei,
vagy ha ők nem akkor az idő teszi meg,
ledönt minden szobrot, embert és eszmét,
vörösóriás napfelkeltében.

Csak a most él igazán,
csak a mostban hallod szíved dobbanását,
csak a most tudatja veled élsz és szeretsz,
gyűlölsz vagy utálsz,
csak addig létezel,
míg a mostban valaki felnéz rád.
Múltad - jövőd is csak a mostban válik valóra,
a múltban halott - a jövőben megszületetlen délibáb.