Utánad indultam megtalálni általad a fényt, mi most telis-tele van sötétséggel, ijesztő szempárokkal és árulkodó csenddel - hogy nem vagy mellettem. Átverekedtem magam a legfélelmetesebb fák tövében, hol gomba mód előbújtak mérgező gondolataim, ahol az állati ösztön diadalmas csak, mígnem elértem az ösvényt - végre.
Félúton feléd,
fagyott lábnyomaidon,
félve lépkedek.
Követtelek amíg láttam az irányt, de már rég elvesztettelek s kérdeném mi van veled? De félek, hogy már többé nem felelsz. Még követlek, néha utánad kiáltok. Reményem hol diadalmas hol vereség – kudArc, mely néha megkönnyez.
Túl nagyot kísért,
ki múltjából kényszerül,
majd felrepülni.
Míg épp szárazak szemeim egyre sietősebbre veszem az iramot. Felettem Napisten, körülöttem múltam s csak lábnyomaid jövőm. Vajon meddig érnek?
Hangom távolba,
lényem a ködbe vész el,
csak a Nap ragyog.
Lépkedek, már – már rohanok, lélekszakadva futok ám az éjjel őre lassan feltartóztat, elér az esti félhomály, jönnek a lidérc félelmeim mikkel már nem marad erőm szembenézni. Meg-megállok hangosan kapkodom a levegőt minden vad engem követ várja a megfelelő pillanatot. Ám egyszer csak elillannak, kitisztul előttem a táj a vad zöld lombok felől fény ereszkedik elém mint káprázat a délibábban meglátom benned kit egész életemben vártam.
Megérkeztem hát,
és lett mint volt megírva,
a halál vitt fel.
Épp időben
Igazából most jöttem rá, hogy mindig egyszerűbb a fájdalomból negatívat írni, mint úgy pozitívat, hogy ha fáj is, de megőrzöd soraidban a re...
Népszerű
-
Pap Gábor Attila vagyok, a sokadik a világhálón és egy másik azok közül aki versek írásával is foglalkozik. Körül-belül 2014 óta. Legelső we...
-
Mindig csak a baj volt veled, s most itt vagy - jobban utálod magad mint bárki, kezedben egy kődarabbal készülsz, megbosszulni mindent mi bá...
-
Egy követ szorítok, mint fogam közt a homok, markomban úgy porlik szét. Nem számít manapság más, csak a jó, csak a szép! Ne is gondolj...
-
Ha az ember szépre vágy, ne adj neki igazságokat. Az igazság rút arcától, eltorzul ő maga is. Ha az ember többre vágy, hagyd hogy több legye...
-
Én vagyok a te árnyékod, a méreg a poharadban, a sötét az éjszakáidban, a félelem a lelkedben, az álom, mikor lehunyod szemed.
-
Két világ közé kerültem, mindkettőt ismerem, egyikhez sem húz reményem. Közéjük megnyugodni, így tértem. Sokkolt a hír, hogy nem kellek...
-
Nem mindig az barát aki a legjobban ismer, nem mindig az szeret aki a legkedvesebb hozzád, nem mindig attól kapsz aki a legtöbbet adhatná,...
-
A disztópia ajtaját a káosz lakatjával zárták, kulcsát pedig elrejtették mindannyiunkban.
-
Mindegy ki vagy, ki voltál, egy számít: most hová tartasz? De kit ott hagysz, futni hagyod e, vagy levetni magadról, menekülsz, vagy...
-
Mit nekem a boldogság giccstől rózsaszín, vattacukor édes felhőn könnyed áhítata, ha van erősebb a jónál és szebbnél, ha a gyerekkor a felnő...