Ébredés

Milyen szép az élet,
oly testvériesek az emberek,
mindenki csak mosolyog,
tetteikről látszik, kedvesek.

Mindig köszönnek,
messziről megismernek,
baráti kézfogással,
adunk egymásnak tiszteletet.

Aztán hirtelen felriadok,
látom, hogy mellettem elsétálnak,
még véres az arcom,
hisz nemrég elgáncsoltak.

Kifosztottak, megvertek és elárultak,
az életemmel fizettem,
a többiek is csak megbámulnak,
a valóságban nincs helye álomnak!

Első és utolsó látásra

Odakint már az új évszak szele fújt, lassan nyugodott le a Nap, fáradtan és nem ritkán vörösen. Izzott fényében minden mi megcsillanhatott, ...

Népszerű