a pihenés szigetén fejem,
a szemem lecsukódik,
a lelkem kinyílik.
Elárasztja elmém mindazzal,
mit ébren nem élhetek.
Így keletkeznek álmaim éjjel,
a titkokból film születik,
a főhős pedig mindnél én vagyok.
Minden mit ébren nem szabad,
azt ezen álmokban élem meg,
akkor is ha nem akarom.
Innen tudom reggel ébredve,
vagy hajnalban riadva belőlük,
lelkem teljesen másra vágy,
mint mit ébren az ész diktál.
Nem tudom lesz e híd majd,
mely megteremti köztük a harmóniát.
Újra itt vagyok, itt állok a hídnál,
miközben várom a jelet - mehetek,
és üdvözöl a világ melyből eljöttem.
Kaput és ajtót nyit - befogad,
újra hajlékom lesz otthonom,
és mindezt már nem álmodom.
Így készült: (piszkozat)
