Március

Álmos reggelen,
szél virraszt,
elfújja a havat,
valami megváltozik.

Az ébredő tavasz,
mély lélegzetet vesz,
felsóhajt álmából,
életet lehel.

Átváltozik a táj,
az ember, a vágy,
felzárkózik a cselekvés,
szirmot bont a teremtés.

Ám nem nyugszik a szél,
tovább fújja Március havát,
ahogy enyhül a fagy,
vele fokozódik a vágy.

Első és utolsó látásra

Odakint már az új évszak szele fújt, lassan nyugodott le a Nap, fáradtan és nem ritkán vörösen. Izzott fényében minden mi megcsillanhatott, ...

Népszerű