Amikor utazás közben,
az ablakon kimereng,
boldog tekinteted,
remélem eszedbe jut majd,
hogy a jóért cserébe,
áldozattal fizetnek mások.
Olyan emberek,
akiknek nem futja utazásra,
és boldog merengésre,
azért, hogy az ő bánatuk,
garancia lehessen másokéira,
akik majd túlélnek.
Szerencsét kovácsolnak nekik,
a puszta keserűségből,
hogy feláldozzák amijük van,
végül is ez is egy életcél:
hogy de más élhessen,
ha már én nem élhettem...
Mert hiszem mindennél jobban,
semmi sem történik hiába,
a boldogságnak a keserűség az ára,
a mérleg egyszer úgyis kibillen,
vagy egyik - vagy másik javára.
Tegyél szert, szertelen boldogságra!