Szomorkodó

Lehűl lassan az őszi est,
fáradtan ülök a kályha mellett,
nincsen egyéb gondom,
sem mire elme jó kedvvel gondol.

Kedvtelen párásak a hajnalok, esték,
érzik a lelkek mindenszentek közeledtét.
Nyugtalan és fáradt lelkek kószálnak mindenütt,
S néhányan tiszteletüket teszik körülöttük.

Azokra gondolok kik nincsenek és még vannak,
Gyertyát gyújtok mindükért,
kik holtak hogy békében nyugodjanak,
kik élnek, hogy maradhassanak.

Sütőtökös késő délutánok,
és a kora esti naplemente,
hangulatos őszi falevelek,
búcsúzik a nyártól a természet.

Lassan közeleg az év vége,
télbe vetkőznek a fák és más növények,
Egybefolynak a nappalok az estével,
Szomorúan megyünk el minden nap egymás mellett.